Hold s csillagok, ti voltatok erdőkön át megsebzett szivemen át szüleim s gyermekeim. Láttam élőt s holtat, láttam királyokat s bukottakat, tehetetlen voltam, én csak figyelő voltam, csak hallgató.Ültem ott s figyeltem éveken át, néztem, bámultam a világot mi volt s mivé változott. Végül én is megőszültem, kihullott erős bundám, kifakult szívem nem vert tovább, emlékeim elvesztek. Utoljára rátok gondolok anyám s apám ti ott fenn az égen messze tőlem, mégis oly közel benne, mélyen a szívemben.