Dögcédula.

Hold s csillagok, ti voltatok erdőkön át megsebzett szivemen át szüleim s gyermekeim. Láttam élőt s holtat, láttam királyokat s bukottakat, tehetetlen voltam, én csak figyelő voltam, csak hallgató.Ültem ott s figyeltem éveken át, néztem, bámultam a világot mi volt s mivé változott. Végül én is megőszültem, kihullott erős bundám, kifakult szívem nem vert tovább, emlékeim elvesztek. Utoljára rátok gondolok anyám s apám ti ott fenn az égen messze tőlem, mégis oly közel benne, mélyen a szívemben.

Sötét, borús boltozat,  figyellek, hallak téged  ... csss meghalják! csak csöndesen, szépen, lassan mindent elmondok idővel. Súgok valamit gyere... közelebb, közelebb még közelebb, már érzem a vért ahogy lüktet benned forró mint a nap, mint a sivatag. Nagyon jó érzés ugye? szerintem is, gyönyörű.. Csend és újra csend!! kérlek csend, kérlek téged, örökre hallgattasd el őket. Nem bírom már sokáig kiapadok, elmúlok eltünök végleg. Felhő lesz belőlem lassan, komótosan, borúsan meghalok. Itt vagyok még.. egy kicsit még maradok veled, ölellek szorosan mint a levegő. Beléd bújok, beléd égek, benned élek.