Lomha bárgyú arcok, tekintetek olvasnak a képekből. Sötéten világít a szemük, fáradtan henyélnek a pocsojában szívják a bagarétát s köpködnek szarnak a világra. Bágyadtan tekintenek a múltba hol rontották el, olyan ez mint a hátfájás görnyedvén belenyilal a test minden zugaiba. Kíméletlenül, zord hidegen játszadozva az ujjpercekkel, levágja tőböl s patakokban ömlik a vér. A kis vöröstesű rókák odaszaladnak rögtön a szagra, belenyalnak a vasízű vízbe, betelíti rózsaszín érdes nyelvüket a lágy finom húsból kiömlött élet.